Míg a munkabaleset egyszeri behatásra létrejövő egészségkárosodás, addig a foglalkozási megbetegedés hosszabb időn át a munkavállalót érő hatásokból ered. A foglalkozási megbetegedés a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye .

Az említett tényezők között a pszichoszociális okra vezethető vissza pl. túlterhelés, időkényszer keretei között végzett munka, vagy külszolgálaton, a családtól tartósan távol történő munkavégzés, amely klinikailag megállapítható pszichés kimerüléshez, szorongáshoz, pánikbetegséghez vezetett.

A foglalkozási megbetegedések jegyzékét a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 2. melléklete tartalmazza, mégpedig kóroki tényezők szerinti bontásban (kémiai, fizikai, biológiai tényezők, valamint a nem optimális igénybevételből eredő, ergonómia vagy pszichoszociális tényezők szerint).
Még egy fogalom fontos a fentiekkel kapcsolatosan az ún. fokozott expozíció. Ez vegyi anyagok vagy zaj hatása, amely a munkavállalót a munkavégzés során, a foglalkozás gyakorlása közben vagy azzal összefüggésben éri, a külön rendeletekben meghatározott biológiai (egészségügyi) határértéket meghaladja  Még ha a munkavállaló szervezetére gyakorolt károsító hatás azonnal nem mutatható is ki, ennek veszélye miatt a szabályozás a foglalkozási megbetegedéshez hasonló eljárást ír elő a munkavállaló egészségének védelme érdekében.

Amennyiben az üzemorvos, szakorvos, háziorvos szerint fennáll a gyanúja annak, hogy a visszatérő betegeskedés és a foglalkozás, munkavégzés körülményei, feltételei között összefüggés állnak fenn, a munkáltató telephelye szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal járási hivatalához, mint munkavédelmi hatósághoz tehet bejelentést.
Az első észlelő orvosnak lehetősége van még a munkavállalót további vizsgálatok végzésére beutalnia anélkül, hogy bejelentést tenne. (munkáltató telephelye szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szakellátó helyre vagy a munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi szervhez irányíthatja a beteget).
Ha az érintett munkavállaló egészségi állapotának romlása a munkavégzéssel vagy a munkavégzés, munkafolyamat során előforduló kóroki tényezőkkel hozható összefüggésbe, és a foglalkozási megbetegedést nem jelentették be, a munkavállaló maga is a területileg illetékes munkavédelmi hatósághoz fordulhat.

A munkavédelmi hatóság a hozzá érkezett, a foglalkozási betegség gyanújával kapcsolatos bejelentéseket befogadja és munkavédelmi eljárást indít. A munkavédelmi eljárás keretében az orvosfelügyelő és munkabiztonsági felügyelő meghallgatják a munkavállalót, a munkáltató képviselőjét ügyfélként és a bejelentő üzemorvost tanúként.
A foglalkozási megbetegedés körülményeinek kivizsgálásába a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosát, a munkáltatót vagy annak képviselőjét és a munkavállalók érdekképviseletét (munkavédelmi képviselőt) is be kell vonni, valamint a vizsgálat során a megbetegedés okainak feltárása érdekében más hatóság, illetve intézmény is megkereshető. A munkavédelmi hatóság iratokat kér be a munkáltatótól (kockázatértékelés, munkaköri leírás, korábbi üzemorvosi vizsgálatok anyaga, háziorvos megkeresése, stb.).

Ezt követően a munkavédelmi hatóság felterjeszti az ügyet Országos Közegészségügyi Intézethez (OKI) . Az OKI elbírálja a foglalkozás-egészségügyi megbetegedések bejelentésének teljes körűségét, szakmai megalapozottságát, ennek során jogosult:
•    saját hatáskörben – betegség esetén – további vizsgálatokat végezni, egyes vizsgálatokat megismételni;
•    szükség esetén a munkavállalót más intézménybe vizsgálatra beutalni, illetve vizsgálatát kezdeményezni;
•    kiegészítő adatokat, információkat kérni, további munkahigiénés vizsgálatokat kezdeményeztetni a munkavédelmi hatóság útján;
•    külső szakértőt igénybe venni .

Az OKI végül szakhatósági véleményt ad ki arról, hogy a megbetegedés foglalkozási eredetű-e vagy sem. Ha hogy a megbetegedést foglalkozásiként nyilvántartásba vette, akkor erről tájékoztatja a munkavédelmi hatóságot. Erről a tényről a munkavédelmi hatóság nyomtatványon értesíti a társadalombiztosítási kifizetőhelyet, valamint értesítést küld a munkavállalónak és a munkáltatónak. Mivel ez nem formális határozat, ellene nincs jogorvoslat.